Ulicsák Sándor József
Turzán Sarolta, Ulicsák Sándor József felesége
Érettségiző gimnazistaként
Papnövendékként
Primíciás képe
Primíciás képe
Segédlelkészként búzaszentelést végez Batízgombáson
Budapesten született 1916. augusztus 13-án Ulicsák Béla görögkatolikus pap, középiskolai hittanár és Baulovics Irén gyermekeként.
Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben, teológiai tanulmányait Ungváron végezte.
Papnövendék társaival az ungvári szemináriumban
Máramarosszigeten (1937-1939), Ungváron (1939), majd Szatmárnémetiben (Magyar Líceum) hittanár (1940). 
Hitoktatói igazolásai
1941-ben házasságot kötött Turzán Saroltával, (1921-1978) Turzán József ópályi parókus és Kutka Ilona leányával.
Gyermekeik és unokái: Terézia Sarolta (1942-2015), Géza Sándor (1943, gyermekei: Szilárd Szabolcs és Nándor Géza), Sándor József (1945, gyermekei: Péter Sándor, Zsolt József, Erika Enikő, Tamás Csaba), András József (1953-2017, gyermekei: György Sándor, Sarolta Klára, Rita Terézia, Zsuzsanna Erzsébet).
1941. november 23-án szentelték a Máramarosi Egyházmegye papjává. Jelmondata: "Te pap vagy mindörökké" (Zsid.5,6). Ettől az időtől kezdve segédlelkész Szatmárnémetiben édesapja, id. Ulicsák Béla püspöki helynök mellett.
1950 nyarán kivezette a szatmári görögkatolikus templomból az ott jogtalanul kutakodó ortodox püspököt. 1951 húsvét táján koholt vádak alapján - mivel édesapjával együtt nem volt hajlandó hitét feladni, ortodox vallásra térni - államellenes tevékenység címén letartóztatták és három hónap plusz egy nap (a plusz azt jelentette, hogy bármeddig meghosszabbítható) börtönre ítélték. A bebörtönzés idejét a Szamosújvári börtönbe kellett letöltenie. A börtönben minden nap el tudta végezni imáit és a szentmisét. Valahogy a szükséges egy szem szőlő mindig megadatott hozzá.
Felesége és gyermekei a fogsága idején
Nyolc hónap után szabadult a börtönből. Mivel mint pap nem működhetett tovább állást keresett, de nehezen tudott elhelyezkedni. Dolgozott árukihordóként, s ahol látták tanulmányi végzetségét, ott könyvelőként foglalkoztatták. Később egyetemi diplomáját elismerték és közgazdászként alkalmazták. A szabadulása után a tiltások ellenére minden nap elvégzi imáit és a szentmisét ("katakombákban"). Munkahelyein sok gúnyolódást és zaklatást kellett elszenvednie munkatársaitól papi mivolta miatt. Sokszor jelent meg negatív karikatúra róla a faliújságon.
1954-ben karhatalmilag (894/1954 Szatmárnémeti törvényszéki határozat) kilakoltatták családjával együtt a parókiáról.
Csucskáné Seregélyi Magdolnának köszönhetően, aki nemes cselekedetként saját ingatlanát ajándékozta Ulicsákné Turzán Saroltának, a család nem került az utcára.
1978-ban közgazdászként vonult nyugdíjba. 1986-ban Magyarországra menekült, s 1991-ig menekült státuszban tartózkodott Magyarországon. 1991-ben visszahonosítási eljárásban kapott ismét magyar állampolgárságot.
Kérése ellenére Magyarországon nem kapott parókiát. 1989-1998 között Fekete András győri parókus mellett kisegítő lelkész. A papságának 50. évfordulóját (1991) a győri latin szertartású paptársak rendezték meg a Káptalan dombi templomban.
Aranymiséjén családja körében
Budapesten hunyt el 2001. március 12-én, sírja a Fiumei úti temetőben található.
Összeállította: Ulicsák Géza Sándor (Bp. 2021.02.02.)